Magyar Baráti Közösség

MBK  :: Másnap ::

Közölte lelteto Időpont: 2004. december 20., hétfő, 02:19 PST (1313 olvasás)     

Megjegyzés: Nt. Kálmán Szabolcs a nápszavazás következményeiről.

Az első szó a szeretet, az együttérzés és a megkövetés szava a határokon túl élő honfitársak felé. Tudjuk, hogy számotokra meghatározó tét volt ez a szavazás, alapvető megrendülést és csalódást okoztunk. Ez a legfájdalmasabb vesztesége a választásnak. Pillanatnyilag talán nehéz elfogadnotok, de mi, a hivatalos eredmény ellenére is, szeretünk benneteket, egy test, egy magyarság vagyunk. Ezen az egységen tovább munkálkodunk, ezt az egységet továbbra is megőrizzük.

A második szó a köszönet szava ahhoz a három-millió anyaországi honfitárshoz, aki elment szavazni. Köszönet az igenekért és a nemekért, hisz mindkettő megküzdött lelkiismeretével, és legjobb meggyőződésében adta le szavazatát. Az átgondolt, lelkiismeretben adott, egymással ellentétes szavazatok még nem választhatnak el bennünket. Különösen nem Jézus Krisztus egyházában. Ezt jó lenne nem elfelejteni!

A harmadik szó a megértés szava ahhoz az ötmillió honfitárshoz – vagy azok többségéhez - akik nem mentek el szavazni. Ez nem kis szám, ez a szavazati joggal rendelkezők közel kétharmada. Ennyi honfitársunk nem lehet érzéketlen, vagy rosszindulatú, esetleg félrevezetett. Talán ők a realitás, a józan ész szava, akik nem engedték magukat befolyásolni a lélektelen negatív statisztikák által, de a pártpolitikai célra felhasználható hazafias szónoklatok által sem. Megérezték, hogy a kérdések megfogalmazása pontatlanul és átgondolatlanul került a szavazók elé. Az egymással ellentétes és szélsőséges kijelentések kavalkádjában ők kitértek. Nem tudták, merre lépjenek. Ez a bizonytalanság a körülmények között nagyon is érthető. Végeredményben az ő szavuk - a többség – döntött.

A népszavazás eredménytelensége azt eredményezte, hogy mindkét kérdés visszakerült a Parlament elé. Visszakerült, nem megkötött formában, mert a „siker” azt jelentette volna, hogy ezek a problémák csak egyféle formában, a „győztes” formában oldhatók meg. Most mindkét kérdés nyitott lehetőségként a Parlament előtt van, nincs megkötve a megoldások útja. A választás mindkét problémát a nemzet tudatába hozta, talán most sokkal érettebbek lettünk egy józan megoldást találni és elfogadni. Ennyiből még „sikeres” is volt a választás. Íme, „akik az Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál.” Ő jót hozhat ki abból is, amit mi rossznak hiszünk.

Ez a választás is nyilvánvalóvá tette, hogy közöttünk nem csak egy szakadék van, mármint az anyaországiak és a határontúliak között. Ezt a szakadékot részben külső tényezők, mint Trianon okozták. A másik szakadék viszont az anyaországban választja el a magyart a magyartól. Jobb híján nevezhetjük ezt pártpolitikai szakadásnak, vagy a bal és a jobb oldal csetepatéjának. Elfogadhatatlan minden gyűlölet, egymás kiközösítése, bizalmatlanság, ahogy ez a két oldal viselkedik egymással. Elfogadhatatlan, a legminimálisabb önvizsgálat és önkritika hiánya mindkét oldalon, még most a választások után is. Elfogadhatatlan, mert így józanul élni egymás közt nem lehet. Nekünk, a „békéltetés” népének fontos és sürgős szolgálatunk van e téren.

A békéltetés szolgálata első lépéseként legyen több éves moratórium bizonyos szavak használatával kapcsolatban, amikor egymásról beszélünk. Ezentúl ne beszéljen az egyik magyar a másikról úgy, hogy az „kommunista,” vagy „fasiszta,” vagy ehhez hasonló. Még akkor se, ha történetesen igaz lenne, amit mond. Pillanatnyilag, a vélt igazságnál is fontosabb, hogy ez az áldatlan, bizalmatlan és ellenséges lelkület megszűnjön közöttünk. Ha majd felépül ez a híd a belföldi magyarok között, akkor lesz reményünk a határontúliaknál is a szakadék eltűnésére. Ez a választás talán egy lépés lehet ebbe az irányba.