Magyar Baráti Közösség

Re: Rilke

http://mek.oszk.hu/01300/01391/html/vilag166.htm

RAINER MARIA RILKE
(1875-1926)

Prágában született, elôdei német nemesemberek és cseh módos polgárok voltak, németül és csehül egyformán tudott, majd nyugati öntudattal úgy megtanult franciául, hogy mind a három nyelven írt versben is, prózában is. Azután szláv öntudattal sajátjának akarta tudni az orosz nyelvet is. Hódolattal vendégeskedett Tolsztojnál, majd idôvel néhány évig a szobrászok szobrászánál, Rodinnél volt titkár. Tanulmányát Tolsztoj bölcseletérôl oroszul, Rodinrôl franciául írta, de mindkettôt maga fordította németre. Családi hagyományul kapta, hogy az a XVII. században élt Christoph Rilke von Langenau nevü fiatalember, aki Montecuccoli ármádiájában zsoldos kornét volt és a szentgotthárdi csatában a törökök ellen harcolva elesett, az ô családjuk fia volt. (A kornét szó eredeti értelmében kürtöst jelent, de mint katonai rang a zászlósnak felelt meg.) A kései állítólagos utódot gyermekkorától fogva izgatta ez a lehetséges elôd. Idôvel róla, szerelmérôl és haláláról írta legismertebb - és talán legszebb - mûvét, az "Ének Rilke Kristóf kornét szerelmérôl és haláláról" címü ritmikus, olykor versbe forduló költôi elbeszélését.

Elkényeztetett, vallásos nevelés, piarista elemi iskola után katonai iskolákban folytatta tanulmányait (apja is katonatiszt volt). Ezekre a katonanevelô évekre mindvégig utálkozva gondolt vissza. Befejezés elôtt abba is hagyta, kereskedelmi fôiskolán folytatta, de azt sem érezte a magáénak. Egyetemre már bölcsésznek iratkozott be. Hamar felismerte írói-költôi tehetségét, felismerték a lapok és kiadók is. 22 éves korában már írásból is meg tudott élni. Hol német földön, hol Csehországban élt, amely utóbbi még jó ideig Ausztria tartománya volt. Verseket általában németül írt, de prózai mûveket az újságok számára ugyanúgy tudott németül, mint csehül írni. Késôbb Párizsban a francia nyelv ugyanilyen biztonságosan volt a tulajdona.

22 éves volt - 1897-ben - amikor megismerte a végzetes asszonyt, Lou Andreas Salomét. Ez a varázsos hölgy a századvég és századforduló német irodalmának jóságos és üdvös démona volt. Oroszországi német, különbözô európai egyetemeken tanult, kitünô stílusú regényíró, vallástörténész, esztéta lett, az erotika nagyszerûségének hitvallója. Akit igazán tehetségesnek tartott, azt ágyába igézte, csábította vagy egyszerüen parancsolta. Szerelmi névsora Nietzschével kezdôdött, Hauptmannal, Wedekinddel, Schnitzlerrel folytatódott. Jó barátságban volt Freuddal és a Freud ellen lázadó Adlerrel is. Akit ô egyszer, ha átmenetileg is, ágyába fogadott, az attól kezdve jobban értette saját magát: Lou hatékonyan segített minden igazi írót, költôt, filozófust, hogy saját legjobb útját megtalálja. 14 évvel volt idôsebb Rilkénél, tehát 36 éves, amikor felfedezte magának a fiatal költôt. Szép volt, izgalmas, egyszerre volt az esztétika szellemi és a szerelem testi mûvésznôje. Ô vitte el Rilkét Oroszországba, egyenest Tolsztojhoz, ô tökéletesítette orosz tudását. De az akkor legmodernebb francia irodalomba is ô vezette be. Az a nem egészen két év, amíg együtt éltek, Rilke számára a költôi-írói út megtalálása volt. Az ettôl kezdve írt versei és prózai müvei egyre szélesebb körökben találkoztak elismeréssel. 1899-ben - 24 éves korában - egyetlen éjszaka, ihletett mámorban írta az "Ének Rilke Kristóf kornét szerelmérôl és haláláról"-t, amely hamarosan világhíressé tette.
A következô évben ismerte meg Clara Westhoff szobrásznôt. Hamarosan feleségül vette. Mellette fordult érdeklôdése a szobrászmüvészet felé, amelynek esztétikája nemcsak izgatni kezdte, han
A hozzászólás többi része...