Magyar Baráti Közösség

Elmélkedések  :: Fülöp László : Irreális elvárások ::

(2541 olvasás)     

Megjegyzés: Irta Fülöp László

A jelen gazdasági fejlődés egyik jelentős kihívása, hogy hogyan teremtünk jobb körülményeket a munka és az egyéni élet vitelére. Ezek a jobb munka-körülmények megmutatkoznak eredményként a termelés menetében és életünk emelkedett minőségében.

Magyarországon a kommunista rendszerből a demokráciába való átmenetet nagy csalódások követték. A társadalom széles rétegei akarták a változást, mert az emberek egyenlőséget, szabad életet, s vele a nyugati társadalomban észlelt jólétet is remélték megkapni. De, persze, nem így történt, mert sem az egyének egyenlősége, sem a társadalomban gyakorolt "szabad élet" nem történik automatikusan, ezek közül legkevésbbé az általános jólét, elsösorban mert a demokrácia nem gazdasági rendszer. Tehát a demokráciában éppúgy lehetséges a szegénység, mint más politikai, társadalmi rendszerben. A demokrácia kiterjeszti az emberi jogokat általában, s jellegzetesen az egyén jogait a társadalomban. Talán ezért kapcsolódik oly könnyen a kapitalizmus a demokráciához.

Az ilyen gazdasági változás, - bár egyénenként tapasztaljuk, - nem az egyénre szabott, és méretét még a legjobbak sem tudták elképzelni. Ez nem szükségképpen a politikailag korlátolt gondolkodást jelenti, hanem a tapasztalat és a két rendszer közötti méretek felmérésének hiányát. A társadalom képtelenségét, hogy az új irányok bevezetése - az egyéni szabadság erősítése - mellett megfelelő biztonsági hálót terítsen azok alá, akik valami okból kifolyólag nem képesek a változott körülményekhez igazodni. S emellett jelenti a helyzet- és méretfelmérések széles szempontokra kiterjedő gyakorlatának hiányát; néha az időt igényelő folyamatokkal felmerülő türelmetlenségünk kinyilatkoztatását is jelenti. Ezért nem választották újra '94-ben az elsö nem-kommunista kormányt, amit a demokrácia kezdeti stádiumában, felgerjedt remények közepette, nagy lelkesedéssel választott meg a nép. A nagy orosz író, a szovjet időkbeni intellektuell ellenállás egyik vezetője, Andrei Sinyavsky sem tudta felmérni. Oly sokáig élt a kommunista társadalom állandóságot parancsoló mocsarában, hogy egyszerüen nem érthette a változás körvonalait. Elkeseredetten, csalódottan írta "Az intelligencia és az emberek" c. esszéjében, hogy a Gorbacsov-i glasznoszty és peresztroika degenerálódott, s az ebből eredő gazdasági stagnálásban a legtöbb ember élete katasztrófaszerüen összeomlott. Ezt az átalakulás idõszakát, élete legkeserübb éveinek hívta, "mert semmi sem keserübb, mint a betöltetlen remények és elvesztett illúziók". S míg a változások csalódásokat is okozó jelenségeitöl borzadt, az egyén ingatag alkalmazkodása az újhoz keltett benne rémületet, nem látta, vagy ignorálta, hogy a gazdasági stagnálásba az a rendszer vezette az orosz társadalmat, amit ő is meg akart reformálni.

A demokrácia politikai rendjét úgy lehet a gazdasági elvárásokkal integrálni, hogy megtanítjuk az embereket a közös és az egyéni érdek önkéntes és tudatos összekapcsolására, s az ebből eredő új helyzet kihasználására.

(1998. október/FL)