Magyar Baráti Közösség

Elmélkedések  :: Jövedelemszerző kor ::

Közölte lelteto Időpont: 2005. július 31., vasárnap, 22:43 PST (1060 olvasás)     

Itt a tavasz, jön a nyár, szépen zöldell Garay János szobra a róla elnevezett szekszárdi téren. De valahogy ez a patina nem illik az "önfényező" honi módihoz. Miért nem pucolják le? - tehetnénk fel a naiv kérdést, ha nem tudnánk, hogy Magyarországon nem oly' egyszerű biz' a! Ebben az alvállalkozói demokráciában minden pénzbe kerül - a munka kivételével. Restaurátorok mértéktartó becslése szerint, Garay kisuvikszolása 100 ezer forintból megoldható volna. Dehát egy aprócska megyeszékhelynek honnan lenne egy százezres munkára 200 ezer forintja?
Jönne ugye a fővállalkozó, és aláígérve a konkurenseknek 95 lepedőért lenyúlná a melót. Persze nem azért, hogy elvégezze, hanem, hogy továbbpasszolja 70-ért annak, aki 50-ért keres valakit, aki 40-ért megbíz valakit, aki 30-ért megcsináltatja, stb. A sor végén Manci néni dekkolna, a nyugállományú, mellékállású takarító nő, aki 5 ezer forintért megmászná és lecsutakolná az "örökzöld" poétát - jófajta ultrás vízzel. Ezt követően mindenki lázas számlázásba kezdene, és kikerekednének a jókis anyagköltségek meg rezsióradíjak, természetesen szakértői és tanulmányterv-készítői honoráriumokkal fűszerezve. A számlákat kísérő levelekben, a Garay-biznisz minden sikerorientált cégvezére és projektmenedzsere utalna arra, hogy miért is voltak kénytelenek átlépni az eredeti összeghatárokat, milyen előre nem várt tényezők okán lett a 30-ból 35, a 40-ből 47, az 50-ből 63, a 70-ből 94, a 95-ből 161 ezer forint, plusz áfa. Minderre a "szervezési folyamatra" rámenne vagy fél év... Úgyhogy
hagyjuk ezt a szobortisztogatási ügyet! Nincs rá se idő, se pénz.
Vagy mégis? Rövidre zárható a folyamat, hisz volt rá példa már Szekszárd cityben. A művelődési ház előtti Babits-szobrot milyen frissen - gyorsan rendbe rakatta a város! Csupán annyi kell hozzá, hogy valami deltás ifjonc, egy borgőzös éjszakán - Mihályunkhoz hasonlóan - döntse le Jánosunkat is a talapzatáról...


Jövedelemre szert tenni. Ez a mai ember célja. A legtöbben ezért élnek, halnak. Áfáznak, ráfáznak, és mégis számláznak. Nekik áll a zászló, őket futtatja a kor. Vannak viszont olyanok is, akik alkotni szeretnének. Ezért nem találják a helyüket. Nem akarnak érteni az ügyeskedéshez, az adótrükkökhöz, a hitelügyletekhez, az állami pénzek megcsapolásához, nem akarják vizslatni a hézagos törvénykezés kiskapuit; a maguk dolgával szeretnének foglalatoskodni. Kár, hogy egy író által előállított termék "fogyasztói" az időben szétszóródva élnek. Nemcsak ma. A fogkrém vásárlói köztünk járnak. A mű, az alkotás igazi értékelői lehet, hogy még meg sem születtek. (Ellenkező esetben Karinthy és Van Gogh is milliomos lett volna.)

Jövedelemre szert tenni. A jövedelemszerzés nem következik az alkotásból, de még a termelésből sem. Munkával nem lehet pénzt keresni. Legföljebb valamivel megfejelheti az éhbért, a csekély bevételt a melós, az iparos, ha ráhajt. De hát itt a felemelkedéshez nagyságrendbeli változás, álomszerű "fizetésemelés" kellene. S az csak a közvetítő, variáló, viszonteladó, bonyolító, információ-manipuláló, bankügyletes szférában létezik. A félkész, gyors piskótagyártásban. Az alkotás ezzel szemben a teljességre, tökéletességre törekszik. Idő kell hozzá. Jövedelemszerzés-mentes idő...

Wessely Gábor

(cikk a Mentsvár havilapból)
_____________________________________________
Hiszünk Magyarország Feltámadásában!