Történelmünk :: Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban ::
Közölte
FülöpL
Időpont: 2006. január 15., vasárnap, 05:04 PST
(2552 olvasás) 
Részlet (55-56 oldalon)
A gyorshadtest útja Ukrajnában c. alfejezetben a magyar hadsereg résztvételérôl 1941-ben, idézi Erich Kern német tiszt beszámolóját:
"Ami meg a magyar katona virtusát illeti, azt a németek nem egyszer olyan haditény alapján ismerhették meg, mint amely 1941 augusztus elején Umántól délre, Pervomajszk körzetében történt. Egy német szemtanú ezt a háború után visszaemlékezéseiban így írta meg:
'Reggel ismét kemény harcban álltunk a kétségbeesetten védekezô ellenséggel, akik egy magas vasuti töltés mentén ásták be magukat. Már négyszer rohamoztunk és mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok káromkodott, a század parancsnokok azonban tehetetlenek voltak. Ekkor a tüzérségi támogatás helyett, amit számtalanszor kértünk, egy magyar huszárezred jelent meg a szinen. Nevettünk. Mi az ördögöt akarnak ezek itt csinálni?! Ez egy kicsit túl sok lesz az ô kecses, elegáns lovaiknak!
Hirtelen megdermedtünk: ezek a magyarok megbolondultak! Lovasszázad, lovasszázad után közeledett felénk. A bronzszinüresült, karcsu lovasok szinte odanôttek a nyereghez. Ezredesük, fénylô, arany parolival nyakán, kirántotta a kardját. Négy, vagy öt páncélgépkocsi vágódott ki a szárnyakra, az ezred pedig a délutáni napban, csillogó kardokkal végig vágtázott a széles síkságon. Seydlitz rohamozhatott egykoron így! Minden elôvigyázatosságról megfeledkezve kimásztunk az állásainkból.
Olyan volt az egész, mint egy nagyszerü lovasfilm! Eldördültek az elsô lövések, aztán mind ritkábbak lettek. Kidülledt szemmel, hitetlenkedve láttuk, hogy a szovjet ezred, amely eddig oly elkeseredett fanatizmussal védte ki támadásainkat, megfordul és pánikszerüen hagyja ott állásait. A diadalmas magyarok pedig maguk elôtt üzték az oroszt és csillogó szablyájukkal aprítják ôket. A huszárkard úgy látszik kicsit sok volt az orosz muzsik idegeinek! Most az egyszer a primitiv fegyver gyôzedelmeskedett a modern felszerelés felett.' " (8)
Gosztonyi Péter idevonatkozó lábjegyzete:
(8) Erich Kern: Der Grosse Rausch, Zürich 1948, 54-55. old. Azonositásuk alapján itt az 1. lovas dandár 3. huszárezredérôl lehet szó, amely Pongrácz Pál ezredes parancsnoksága alatt állt.
(LGF/2006.1.14)
| Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban | Belépés/Regisztráció | 2 hozzászólás | ||
|
| ||
| Minden egyes hozzászólás a szerző saját nézőpontját tükrözi. A honlap üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal annak tartalmáért. |
Re: Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban(Értékelés 1)Írta: FülöpL (Fulop_Laszlo@mbk.org) Időpont: 2006. jan. 15., 19:30 (Felhasználó adatai | Üzenetküldés |
|
Egy másik jelentés ugyanerrôl a lovasrohamról... Nemzeti Hirháló 2006, January 13 9:18:36 AM CST Huszárroham 1941-ben - tankok ellen karddal (Részlet az eheti Demokratából) Erich Kern, a Wermacht tisztje, a történelem utolsó huszárrohamáról így tudósított 1941-ből, valahonnan Oroszországból: "Reggel óta kemény harcban álltunk egy magas vasúti töltés oldalába beásott és szívósan védekező ellenséggel szemben. A nap folyamán már négyszer támadtuk őket, de mind a négyszer visszavertek bennünket. A zászlóaljparancsnok minden hangnemben ordítozott, a századparancsnokok tehetetlenek voltak. A sürgős tüzérségi tűztámogatást hiába kértük, az egyre késett. És ekkor egyszer csak megjelent a színen egy magyar huszárezred lóháton. Mind nevettünk. Ugyan mit akarnak itt ezek a magyarok? Kár lesz azokért a pompás, elegáns lovaikért. Ekkor szinté kővé meredtünk. Ezek a fickók megőrültek! Huszárszázad huszárszázad után robogott felénk. Elhangzott a vezényszó. A barnára sült arcú, karcsú lovasok úgy ültek a nyeregben, mintha belenőttek volna. Parancsnokuk, egy magas, fénylő aranygalléros huszárezredes kirántotta kardját. Négy-öt könnyű páncélgépkocsi kanyarodott elő a szárnyakra és már vágtatott is át a széles, sík mezőn a huszárezred, kivont kardjuk csillogott a lemenő nap fénylő sugaraiban. Talán Seydlitz rohamozott így egykoron. Minden elővigyázatról megfeledkezve ugrottunk föl állásainkból. Olyan volt az egész, mint egy nagyszerűen megrendezett lovas film. Eldortültek az első lövések a töltés felöl, aztán mind ritkábban hallottuk őket. És ezután szinte kidülledt szemmel, hitetlenkedve néztük, amit láttunk, hogy a szovjet ezred katonái, akik a mi századaink támadásait olyan hevesen és elkeseredett ellenállással verték vissza, most sorra ugrálnak föl és szinte eszelősen futnak, menekülnek, a diadalmasan száguldó magyarok pedig űzik, hajtják maguk előtt az oroszokat és fénylő kardjaikkal gazdag, nagyon gazdag aratást végeznek közöttük. A fénylő huszárkardok csillogását az orosz muzsik idegei egyszerűen nem bírták elviselni. Ez a primitív fegyver most a primitív tömeg ellenállását zúzta szét" Lejegyezte: Skodacsek András |
- Re: Gosztonyi Péter: A magyar honvédség a második világháborúban Írta: FülöpL Időpont: 2006. jan. 16., 07:11
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.
-- Weöres SándorJelenleg névtelen látogató vagy. A regisztráció ingyenes, és számos előnnyel jár: pl. grafikus témaváltás, egyéni beállítások.
A Magyar Baráti Közösség (MBK) Oregon államban bejegyzett, felekezet nélküli magyar vallásos társaság, melynek céljait a hatóságok által jóváhagyott alapszabálya így határozza meg:
To promote non-denominational religious life in the Hungarian tradition, charitable work by and among people of Hungarian extraction, and cultural-educational endeavors that further Hungarian values.