Magyar Baráti Közösség

irodalom  :: Mózsi Ferenc: Tárulkozó ( - Lomtár - ) ::

(426 olvasás)     

,A Tavasz-kunyhó fala: álom.
Szőnyege: mult. Tetője: vágy."

Ady Endre: Tavasz-kunyhóban)

A Március várakozással teli serény hónap.
Létszámfejtés egy beomlásra ítélt tárnában.
Itt a sóhajoknak is előre leosztott sors(s)száma van.
Most induló rügyek dallamaitól visszhangzik a lélek.
A Teremtő még a hajnalok ébredése előtt kongat.

Ott ülünk a véletlen frissen ásott árkának szélén.
A felkínálkozó lehetetlenségének rémületével. Szédületes
karvalygás a tárulkozó agyak mélyén. Szétdűlőben
a soha fel nem épülő szellemi Lomtár. Torkunkban
vissza nem nyelhető gombócok émelyítő igazsága.
Üres serlegek szomjas szemléje ez a kopár gyülekezet.

Ha eljössz közénk zárt ajtókba botlasz. Vendégmarasztaló
árvaság. A forradalmak a küszöb alatt sem férnek.
Álmos-népe még mindig virraszt és izgágán kivár.

Törleszkedés a kíméletlen időhöz. Ketyeg az elmúlás.
Váltott műszakban érkeznek a sztrájktörők. Kitüntethetőleg.
Lényegesen fontos lehetne az érdek és a fegyelem.
A tudat elterelésére központok alakulnak. Az egyén
még változna, de sebtében inkább nem csatlakozik.
Feltérképezhetetlen csalatkozások lejárt ideje ez.
Felbomlott csapataink menekülőben. Nincs egérút.

Kísérleti nyulak beprogramozott energia-válsága. Krízis a köbön.
Valaminek a közepén megáll a forgalom. Kiakadtak feltételes
megállója a felfokozott sóvárgás visszafojtott rohamában.
Az el nem ragadtatás elvakart sebei egyhelyben Sajognak.
De már alig fáj... A kötetlenség viszont zavaró...

Viszonylag és bátoríthatóan...

Budapest, 2007. Március 15. (16.30)