Magyar Baráti Közösség

Elmélkedések  :: Lipták Béla: Patrióta és Nacionalista ::

(395 olvasás)     

A hazaszeretet nem más, mint egész népünk, minden honfitársunk, - a multban élteket és a még meg nem születetteket, nyelvünket, kultúránkat, apáink hagyományait beleértve - szeretete. Más a nacionalizmus vagy sovinizmus és más a hazaszeretet. A hazaszeretet olyan, mint amit a nagypapa érez az unokái iránt, kiterjed az minden unokára, nincs annal előfeltétete. A nacionalizmus más, az az önzésböl fakadó érzelem.

Nacionalista vagy soviniszta olyan aki fajtáját, nemzetét a másikénál jobbnak, magasabbrendübbnek tartja (legyen az árja, cionista, vagy angolszász). A nacionalista úgy gondolja, hogy a másik faj, vallás vagy kultúra alacsonyabb rendü mint az övé, úgy dondolja, hogy rá nem érvényes a kölcsönösség alapelve, s ezért a másik nép tagjaival neki nem kötelessége ugyanúgy bánni, mint ahogy elvárja, hogy vele bánjanak.

Az ilyen faji vagy nemzeti felsöbbrendüségben gondolkozó ember az egyént nem a tettei vagy életútja, hanem a származása alapján itéli meg, tehát valami olyannak alapján, amiröl az illetö nem tehet, ami felett befolyással nem rendelkezik. Egyszóval a nacionalizmus ütközik a humanizmussal, patriotizmussal és sajnos úgy tünik, hogy demagóg politikusaink jóvoltából ma megint egyszer a nacionalizmus korát éljük, mert ök igy igazolják a háborúikat, népek elválasztására épitett falakat és terelik el a figyelmet az emberiség valós és közös problémáiról.

A nacionalistát nem a szeretet, még csak nem is a saját fajtájának a szeretete vezeti, hanem a másik ember lenézése, megvetése, néha már gyülölete.  Persze vannak akik tudatosan nacionalistának nevezik a patriótát, mert az a céljuk, hogy az átlagemberek agyában összekeveredjenek ezek a fogalmak. Igy tettek a multban, - s néha még ma is, - a kommunisták, igy igyekeztek bemocskolni és összekeverni a hazaszeretö, egy nemzetet, egy kultúrát védöket, a fajgyülölö nacionalistákkal.

A patrióta alapvetöen különbözik a nacionalistától. Számára tiszteletre méltó, ha valaki ragaszkodik apái tradicióihoz, nyelvéhez, kultúrájához, bárki, bármely nép fia legyen is az. A patrióta megérti, hogy mindenki ragaszkodik a maga szokásaihoz, - mindegy hogy felteszi vagy leveszi a kalapot mikor átjépi a templom küszöbét -, mindenki a magafajta emberek között érzi jól magát, a saját népdalait szereti hallani, az ismerös izeket szereti a tányérján, az ismerös környezetét szereti látni.

A patrióta tudja, hogy gyenge az a jellem, sehonnai az az ember, aki cserélgeti lojalitását, elvégre az egészséges lelkü ember gyüjti azokat. A patrióta tudja, hogy úgy ahogy az ember egyszerre tudja szeretni az anyját is, meg a feleségét is, úgy példáúl a zsidó származású magyar vagy a magyar származású amerikai is vállalhatja mindkét lojalitását, s ettöl csak gazdagabb ember lesz. És a patrióta nem csak azt is tudja, hogy az embert a közösségének kulturális gyökerei teszik emberré, de azt is, hogy senkinek sincs joga a a maga kulturáját másra ráeröszakolni.   

Rajtunk is múlik, hogy a Márciusi Charta elinditotta folyamat a humanista patriotizmus és ne a nacionalizmus irányába vezesse a magyar közgondolkozást.