Magyar Baráti Közösség

In Memoriam  :: Kovalszki Péter: Sütő Andrásra emlékezünk ::

(2204 olvasás)     

IN MEMORIAM
SÜTŐ ANDRÁS
(1927-2006)

Ismét búcsúzunk s most együtt-mert egyenként s egymás közt, családban, telefonon s villámpostán már megtettük-  Sütő Andrástól, aki számunkra nem csupán  „szavaink nagyfejedelme” volt, de sokunknak - szelídszavú párjával, Évával- sok éven át személyes  kedves barátja és ismételten vendége - a Reménység Tavánál s helyi gyülekezeteinkben – vendégelőadónk és Itt-Ott-unk vendégszerzője.

Sütő András 2006 szeptember 31-én hunyt el Budapesten s temetésére október 7-én került sor Marosvásárhelyen.
 
Külön-külön sokfelé ismerkedtünk meg Sütő Andrással - az íróval művei olvastán, színdarabjai megtekintése során, vagy esetleg író-olvasó találkozón, és sokunknak van elmesélni valója, emlékei, melyek személyes ismerkedésekről, találkozásokról szólnának. Mert András nemcsak író, közéleti személyiség volt, de melegszívű, jó humorú, együtt érző, segítőkész társ a mindennapi életben is, kinek társaságában, szavai s gesztusai melegében a hideg s a mindennapi létünket átszövő rettegés megenyhült, ki maga is igényelte s méltányolta a felé irányuló szeretetet és odafigyelést. Rangját könnyen, szerényen viselte, lényének varázsa, viselkedésének természetessége könnyűvé és és gondtalanul élvezhetővé tette a vele való érintkezést. Csak mondatainak, szavainak ízessége, a mögöttük néha csak utólag felismert bölcsesség emlékeztetett arra hogy itt  nyelvünk nagy művészével, közös életünk, sorsunk értelmezőjével, gondviselő elméjével társalgunk.
 
A Magyar Baráti Közösség első,  mintegy „testületi” találkozása Sütő Andrással 1973 tavaszán esett meg, mikor is egy nagyobb erdélyi csapattal körbejárták az Egyesült Államok néhány vidékét, s e során jutottak el az MBK helyi közösségeihez. Ez, ahogyan ő jellemezte, a „faldöntögetés”, a hallgatás falának ledöntése, a megismertetés és a megismerkedés szándékával történt. Következő alkalommal az 1992-es Reménység Tavi találkozónkon vett részt nejével, tartott előadást az „Erdélyi sors és irodalom” címmel mely megjelent az Itt-Ott 1992(25-3.) számában. Ezt követően meglátogatott néhány keleti parti és középnyugati helyi gyülekezetet. Tervünk az volt, hogy szervezünk számára egy középnyugati-nyugati parti körutat is, de ez végül is soha nem jött össze - ilyen nagynak érzett útra már nem vállalkozott.
 
Sütő András ismerte és méltányolta az MBK közösségi életét és tevékenységét s alkalomadtán nem hátrált meg ennek hangoztatásától.
 
Személyes kapcsolatunk 1992 után sem szakadt meg. Az, amit ő alábbi mondatában így jellemzett: „egy nép határait nem csak sorompók jelzik;  némelykor - s mindenekelőtt- az a vérpiros vonal,  amely szívkamrákon át húzódik  és zárul körbe kontinensek és óceánok fölött” - az kitartott mindvégig. Könyveit olvastuk és terjesztettük, tagjaink pedig  ismételten találkoztak Budapesten és  Marosvásárhelyen Andrással és Évával. Kapcsolatunk, s az ő érdeklődése közösségünk élete iránt mindvégig nem szűnt meg, így többen is beszámoltunk kérésére ez évi Reménység Tavi találkozónkról.

Egyébként pedig utolsó éveiben, a romlással való küzdelmében is az a meg nem hátráló türelem és  kitartás, a környezetére és világára  odafigyelő tapintat jellemezte, melyet egész életében s munkájában megtapasztalhattunk.  

Vigasztalás gyanánt velünk maradnak találkozásaink emlékei,s ránk  hagyta munkáit, az egész nagyfejedelemséget melyet megteremtett s megvédett, ahol együtt lehetünk  az  együvé tartozás jó érzésében,  a reményben, hogy az ő álma tán könnyű lesz már, s a szándékban, hogy műveinek szeretetét és ismeretét  továbbadjuk.
 
Kovalszki Péter
 
PS - Sütő András műveit a világhálon a Digitális Irodalmi Akadémia honlapján  találhatjuk meg.