Magyar Baráti Közösség

Elmélkedések  :: Papp László: A világűrhajós ::

Közölte elajos Időpont: 2008. augusztus 22., péntek, 09:27 PST (1982 olvasás)     

Aki 1967-ben látta a Montreal-i Világkiállítás amerikai pavilonját, bizonyára nem felejtette el annak hatalmas plasztik-üveg dómját. Annak belső terét is, ahol azt átszelő magasvasútról is megszemlélhettük a kiállítást. A tervező Buckminster Fuller életművének bemutatását most New Yorkban, a magyar Breuer Marcel által tervezett Whitney Múzeumban láthatjuk szeptember 21-ig Fuller, vagy ahogy általában nevezték: “Bucky” mintegy a “világűrből” szerette volna szemlélni a világot. Tőle származik a később népszerűvé vált  “Űrhajó Föld” - SPACESHIP EARTH kifejezés. Fárdhatatlan aggyal állandóan újabb és újabb megoldásokon törte a fejét. Magát „az egységben látó tervezés kutatójának” nevezte. DYMAXION házát árbócra függesztve képzelte el, a fémszerkezetű épület összerakható és újra szétszedhető lett volna, amelyet költözésnél magával vihet az ember. A nevet a „dinamikus, maximális és ion” szavakból ötvözte. Nemcsak ilyen házat, hanem hasonló rendszerű,  háromkerekű járművet is készített, azonban az autó prototípusa a Chicago-i világkiállítás bejáratánál vezetője halálát okozva karambolozott, így az sem valósult meg (Egy példány maradt, az látható a kiállításon). Javasolt egy darabból összeállított fürdőszobát, hordozható kiránduló kabint, és sok más szintén kevéssé  használható tárgyat is. Az egyetlen megvalósult terve a négy háromszögű éllel csatlahozó egységekből (tetrahedron) épített „GEODESIC DOM” volt. Ennek prototípusát a Ford gyár építette 1953-ban, a katonaság több kisebb méretű egységet rendelt, főleg sarkvidéki támaszpontokra. Ebből később világszerte  több mint negyedmillió épült, de az igazán emlékezetes példány a Montreal-i világkiállításra készült el. Ezt meg akarták tartani a kiállítás után is, de később a műanyag burkolat tüzet fogott és az egész leégett.
 
(A világkiállítás az akkori építészet számos kiváló megoldását mutatta be. Sok, a forradalom idején elmenekült, magyar építész is dolgozott ott.  Diószegi Tamás, Hoffman (János?), Kardos Róbert, Kiss Zoltán, Schwilgin Frigyes, Téglás Csaba, hogy csak néhányat említsek.)
 
Fuller nagy reményeket fűzött találmányához. A 78 méter átmérőjű és 62 méter magas dómot mintának képzelte egy olyan óriási , három és fél kilométer átmérőjű lefedés számára, amely a fél Manhattant betakarta volna. A Tokió-i öbölben egy millió embert befogadó úszó szigetet javasolt építeni. Az egységes   hőmérsékletet biztosító település gondolata más városfejtesztőket is megfogott, de a kritikusok az ilyen megoldást nemcsak unpraktikusnak, de embertelennek is bélyegezték. A “Cloud Nine” egységekben elhelyezkedő embereket a nap melegétől felemelkedő léggömb szállította volna a magasba. Persze mindebből semmi sem valósult meg, de most a kiállításon pompás modelleken csodálhatjuk a nagy feltaláló elképzeléseit.
 
Fuller népszerűsége és intellektuális befolyása egyre növekedett. Egyetemekre hívták előadásokat tartani. Képes volt reggel kilenctől este ötig egyfolytában beszélni, hallgatói elbűvölve hallgatták, aztán senki sem tudta az elmondottakat hasznosítani. Mégis: egyike volt azoknak, akik a huszadik század “veszélyeit és lehetőségeit” megjelenítették a fiatal nemzedék számára. Az ő számukra elragadónak tünt, amikor Fuller arról álmodozott, hogy az emberiség eljut egy olyan szintre, amikor építőanyagokra sem lesz szükség, mert láthatatlan electromos térerő vesz majd körül bennünket és véd meg az elemektől és a káros hatásoktól.
 
Fuller 1895-ben született Miltonban (Massachusetts) és 1983-ban halt meg Los Angelesben. Családja híres volt szabad-szellemű gondolkodásáról. Ükapja,  Timothy Fuller, mint lelkipásztor, küldött volt az első Federális Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. Ott nem volt hajlandó a rabszolgaságot jóváhagyó alkotmányt megszavazni. Egy nagynénje Amerika első női külügyi tudósítója volt. Bucky, mint családjának minden más férfi tagja, a Harvard Egyetemre íratkozott, de már az első évben kirugták, mert a tandíjat kórus-lányok szórakoztatására költötte. Bár a következő évben újra felvették, nem tudott beilleszkedni az oktatás rendszerébe, így soha sem végezte el az egyetemet. Ehelyett ujabb és ujabb találmányokon törte a fejét.
 
Talán az volt sikerének a titka, hogy semmilyen rendszeres tudomány nem sajátította ki észjárását. Igazi polihisztor maradt, aki egyaránt foglalkozott matematikával, fizikával, mérnöki és építészi tervezéssel, filozófiával, környezeti tudománnyal és iparművészettel, meg sok minden mással is. Így lett a népszerű amerikai kultúra egyik jellegzetes alakja, valahol a zseniális feltaláló és a félőrült utópista között.
 
Egy olyan szabadgondolkodó számára állít most emléket ez a kiállítás, akinek az ötleteit még halála után huszonöt évvel sem tudtuk teljesen feldolgozni. Talán a kiállítás résztvevői fogják eldönteni, hogy egy jövőbelátó zsenit, vagy egy álmodozó őrültet lássunk-e benne.