Magyar Baráti Közösség

Hírek  :: Papp László: Kulturális évad ::

Közölte elajos Időpont: 2009. február 05., csütörtök, 22:07 PST (1703 olvasás)     

Olvasom az Amerikai Magyar Népszava/Szabadság január 30-i számában az “Üdvözöljük nyelvrokonainkat” című írást az Amerikában induló Magyar Kulturális Évaddal kapcsolatban, és úgy vagyok vele mint a mesében. Egyik szemem nevet, a másik sír.  
 
Örülök, hogy egy magyar zenekar jól szerepelt a Carnegie Hallban, de bosszant, hogy a rendezőség nem bízott az alig ismert zenekar vonzóerejében és ezért az évi előfizetéses bérleti rendezvénybe tette a műsort. Igy, ha bár a terem “megtelt” és nem lehetett jegyet kapni a pénztárnál, a hallgatóknak csak egy töredéke volt az, amely kifejezetten a magyar műsort kívánta hallgatni.
 
Örülök annak, hogy a zenekar jó kritikákat kapott, de felháborít, hogy a műsor megválasztása  és a karnagy bevezetője, igyekezett azt a téves elképzelést propagálni, hogy a magyar zene a cigányzenén alapszik. “Gypsies Play What They Inspired” írta a Wall Street Journal. Azt hittük volna, hogy Bartók, Kodály és mások rég eloszlatták ezt a tévhitet. Még jobban elszomorít az, hogy Fischer Iván a zenei programot arra használta fel,  hogy a magyarországi cigányok elleni diszkriminációról beszéljen.
 
A Kulturális Évad további programjaival kapcsolatban nagyon örülnék annak, amit az Intézet igazgatója, Orsós László Jakab nyilatkozott a Hír TV-ben, nevezetesen, hogy három éves amerikai ittléte alatt kiváló kapcsolatokat épített ki az amerikai magyarság szervezeteivel. Örülnék, ha hinném. Én nem három, hanem hovatovább ötvenhárom éve vagyok részese sok itteni magyar szervezetnek, de nem láttam Orsós “kapcsolatépítésének” semmi jelét. Arra hívatkozott, hogy az általa támogatott Forgács Pétert elküldte a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítványhoz, amelynek aligazgatója vagyok,  és ő ott jelentős archívum anyagot kapott filmjéhez, hogy bemutathassák a korai magyar bevándorlók életét Amerikában. Felhasználták az Alapítvány archívumának gazdag anyagát, de nem vették észre, hogy a pótolhatatlan értékű dokumentumok ponyvával vannak letakarva, mert a tető beázik. A 3 és fél millió dolláros keretből, amit a programokra költenek, eddig egy fillér sem futotta arra, hogy az Alapítvány segítségét honorálják, vagy más amerikai magyar értékek megőrzését támogassák.
 
Ha már a Kulturális Évadra fordított pénzről beszélünk, hadd említsem meg, amit a Hír TV-ben elhangzott beszélgetés során Magyar Kálmán, aki az amerikai magyar rendezvényeket hosszú éveken át szervezte, mondott. Ő végigvette a mintegy nyolcvan tervezett rendezvényt és megbecsülte az azokon várható hallgatóság számát. Ezt elosztotta a 3 és fél millió dollárral. Úgy találta, hogy minden egyes résztvevő megnyerése több mint 40 ezer dollárba fog kerülni. Hihetetlen összeg,! Még ha Magyar Kálmán rosszul is becsülte meg az adatokat és csak a fele igaz annak, amit számolt, akkor is elképesztő.
Az előző New York-i Magyar Kulturális Intézet időszakában egy hallgatóra másfél dollár kiadás esett. Ez reálisabbnak tünik.
 
Persze örülnünk kell, ha a magyar kultúrát ismertetik Amerikában. (Igaz, Amerika nem csak Soho és a Potomac között terül el) De joggal kérdezhetjük, hogy mikor fognak ráébredni az illetékesek, hogy a magyar kultúra leghatásosabb “nagykövetei” nem Orsós és társai, hanem azok a magyar származású amerikaiak, akik családjuk, barátaik, üzletfeleik, kapcsolataik segítségével évtizek óta munkálkodnak azon, hogy volt hazájukról mennél kedvezőbb képet kapjon az amerikai nagyközönség.
 
Papp László, New Canaan, Connecticut