Magyar Baráti Közösség

Hírek  :: Csángómagyarok Budapesten - tollal.hu ::

(1827 olvasás)     

Megjegyzés: A Petőfi Csarnokban rendezték meg a XIV. Csángóbált. A társadalmi és gazdasági folyamatok a magyarság létét fenyegetik. A magyar nyelvű oktatást a keresztszülő-program biztosítja.­ ­­

A csángó kultúra és a vallásos irodalom évszázados kapcsolatait kívánták bemutatni a Petőfi Csarnokban megrendezett XIV. Csángóbálon, amelyet idén Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi és határon túli magyarok bizottságának elnöke nyitott meg. A hajn­alig tartó rendezvényt gyimesi és moldvai csángó hagyományőrzők, amatőr és profi művészek, kiállítások, könyvbemutatók és természetesen hajnalig tartó táncház tette feledhetetlenné.

­

Az idei bál díszvendége Erdélyi Zsuzsanna néprajzkutató volt, aki az archaikus népi imádságok gyűjtésével, rendszerezésével és feldolgozásával vált világhírű tudóssá. A színpadi műsor is az ő munkásságára épült. Erdélyi Zsuzsanna munkásságának nagy részét a vallásos néphagyományok, a szakrális szövegfolklór, a népi Mária-kultusz és a szóbeliség-írásbeliség kapcsolata teszi ki, illetve ő tárta fel és határozta meg az archaikus népi imádság új műfaját, funkcióját, lehetséges történelmi aspektusait, eredetét és európai összefüggéseit.

A csángók Románia keleti részén, a Kárpátokon túl élő magyar ajkú, katolikus vallású népcsoport. Nevüket a csavarog, vándorol, kószál „csang/csáng" igéből eredeztetik, amely egyértelműen céloz e népcsoport költöző, vándorló életformájára. Hosszú időkőn keresztül több teória is közszájon forgott arra nézve, hogy vajon hogyan is kerültek oda magyarok. Egyesek szerint a kunok és besenyők utódai, mások szerint a Honfoglaláskor egy kisebb törzs letelepedett azon területen, amelyet a feltárt Honfoglalás kori sírok is jeleznek. A harmadik elmélet szerint IV. Béla második Honalapító királyunk a tatárjárás után az elpusztult országot fáradhatatlan munkával ujjá kívánta élesztetni. A tatárok a kán-választás utáni esetleges visszatérésétől tartva megerősítette a keleti országhatárt. A Kárpátok vonulatain és végig a Szeret folyó mentén katonai őrséget építtetett ki. Abban az időben szokás volt, hogy a katonák a családjukat is magukkal vitték, így került ki a magyar nyelvű lakosság a Kárpátokon túlra. A következő kivándorlási hullám, ami megnövelte az ott élők létszámát a huszita üldözések idején volt, majd az 1760-as években Mária Terézia végvárvédelmi rendelete ellen tiltakozó és inkább a menekülést választó székelyek vándoroltak ki Moldvába, majd Bukovinába az 1764-es Madéfalvi veszedelmet követően.

A mostani rendezvényen Klézséből, Lészpedről, Bogdánfalvából, Nádasfaluból, Somoskából, Pusztinából, Setétpatakáról, Gyimesbükkről és Gyimesfelsőlokról léptek színpadra hagyományőrzőcsoportok. A program színvonalát és a hangulatot tovább emelte a 21 óra után kezdődő táncház, amelynek a célja a szórakoztatás mellett a csángó magyarok táncainak, viseleteinek bemutatása és a felhőtlen szórakozás.

A Csángó Bál szervezői a rendezvénnyel a moldvai magyarság létét alapjaiban fenyegető kedvezőtlen társadalmi és gazdasági folyamatokra kívánták felhívni a közvélemény figyelmét, továbbá igyekeznek támogatókat nyerni a csángó magyarság megmaradását, illetve felemelkedését célzó erőfeszítésekhez.


Szabados Melinda

Fotó: Fűrész Zsolt

National Geographic Online