Lekció:

5 Mózes 15,1-15:

"Minden hetedik esztendő végén el kell engedni az adósságot. ... Ha valaki elszegényedik testvéreid közül ... ne légy keményszivű és szűkmarkú, hanem légy hozzá bőkezű és adj neki szivesen kölcsönt ... Ha eladja magát neked valamelyik atyádfia [mert annyira elszegényedett], hat évig szolgáljon neked, de a hetedik évben bocsásd szabadon! Ne űress kézzel küldd el, hanem lásd el bőven a nyájadból, a szérűdből és a borsajtódból. ... Emlékezz arra, hogy te is rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened." ... .

3 Mózes 25,8-42:

"Számolj hétszer hét esztendőt!... Az ötvenedik legyen örömünnep számotokra: mindenki kapja vissza birtokát és mindenki [aki rabszolgává lett] térjen vissza" családjához. A föld kényszerű eladása nem jelenti minden jog elvesztését, mivel a föld az enyém [mondotta Isten] ti meg csak jövevények és zsellérek vagytok nálam& ... Ha valakinek el kell adnia birtokát, válthassa vissza. Ha nincs miből visszaváltania, a birtok legyen a vevőé az örömünnep évéig. Akkor azonban a birtok visszaszáll eredeti tulajdonosára. Ha atyádfia nyomorba jut .. és eladja magát neked, ne végeztess vele rabszolgamunkát, hanem napszámosként dolgozzék nálad az örömünnep végéig. Akkor menjen el gyermekeivel együtt, térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát.

Textus: Lk 4,16-19: Amikor Názáretbe ment, ahol felnevelkedett, szokása szerint bement szombat napján a zsinagógába és felállt felolvasni. Odanyújtották neki Ézsaiás próféta könyvét, ő pedig kinyitotta a könyvet és megkereste azt a helyet, ahol ez van megírva: "Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek; azért küldött el, hogy a szabadulást hirdessem a foglyoknak, és a vakoknak szemük megnyílását; hogy szabadon bocsássam a megkínzottakat, és hírdessem az Úr kedves esztendejét."

Beszéd:

Képzeljük el, hogy mit tett volna Jézus 1956 október 23-án? Szólásra emelkedett volna-e? És mit mondott volna? Kikkel tartott volna, kiknek adott volna igazat? Kiket itélt volna el?

Sokan gondolhatják, hogy ilyen nem fordulhatott volna elő, hiszen Jézust csak az ember lelki üdvössége érdekelte, annak érdekében adott eligazítást, buzdítást. Pedig a mai tudósok igenis Jézusnak és tanitásának tárasalmi-politikai szinezetet is adnak. Egyes Jézus-kutatók azt vallják, hogy a felolvasott bibliai versek Jézus társadalmi-politikai programját foglalják össze. "Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, szabadulást hirdessek a foglyoknak, szabadon bocsássam a megkinzottakat és hirdessem az úrnak kedves esztendejét."

Kétezer éven át sajnos úgy értelmezték ezeket a mondatokat, mintha Jézus csak lelki vigaszt akart volna nyújtani a szegényeknek, elnyomottaknak, leigázottaknak, hogy viseljék csak béketűrően sorsukat, majd a túlvilágon megkapják jutalmukat. Csakhogy ez egyes embereknek nem elég, mert nem tudank élni rabságban, még e földi életben szabadok szeretnének lenni.

Vagyis Jézus is társdalmi-politikai változásokat akart, hogy a szegények ne legyenek többé szegények, elnyomottak, kizsákmányoltak, félrevezetettek. Irányítottak, kitéve önkénynek, mások akaratának.

Mi ez ha nem társadalom átalakitás? Jézus azonban félreérthetetlenül elhatárolta magát az erőszak politikájától. Nem akart sem forradalmat, sem lázadást a néptömegek részéről, nem buzdított fegyverfogásra. Másfelől pedig élesen elhatárolta magát az uralkodók, a politikai és gazdasági vezetők által alkalmazott erőszaktól. Kritikaként mondotta: Az uralkodók zsarnokoskodnak a népen és akik a hatalmat gyakorolják rajtuk, jótevőiknek hivatják magukat. (Lk22,25) És hozzáteszi: köztetek ne igy legyen (Lk22,26).

Kétezer év telt el Jézus óta és figyelmeztetése örök érvényű. Szüntelen megismétlődtek azok a tények amelyek felől figyelmeztetett. Itt van 1956 október 23. Mit akartak a magyar fiatalok? Miért haltak meg oly sokan?: Igy fejezte ki egyik 56-os ifjú: ?Az ifjúság alapeleme a forradalmiság, a szabadgondolkodás, a világmegváltó lobogás volt, hajszolása a szépnek, a jónak, a jobbnak, az igaznak is. Nemcsak a mi ifjúságunk, az egész világ ifjúságának történelme ezt mutatja. A mi lobogásunkat, lázunkat kalodába zárták. Nekünk papíron rendelték el, miről kell gondolkodnunk, mire szabad gondolnunk. Falat építettek körénk szavakból, meghamisított, kicsúfolt, s ezért az emberek előtt lejáratott eszmékből, személyek megszédült parancs-szavaiból. Nekünk a földre kellett sütni szemünket - a Napba nem nézhettünk. Itt érettünk szépül minden- hirdették a szép szavak pénzért hazudó mesterei,- közben nem vették észre: mi nem így akarjuk. Aki meg merte mondani: nyakára szorult egy kövérkés, apróujjú kéz, s ijedten húzta össze magát. Nekünk nem volt ifjúságunk, gyermekkorunkat tönkretette a háború, ifjúságunkat a sztálinizmus. Szemüveget tettek a szemünkre, bekötötték ., Bezárták előttünk az értelem kapuját, cáfolhatatlan paragrafusokat állítottak elénk, gondolkodni nem mertünk.?

Mindszenty József mondotta: "A szabadságharc azért folyt, mert a nemzet szabadon akart dönteni arról, hogy miképpen éljen. Szabadon akart határozni sorsa, államának igazgatása, munkájának értékesítése felől. Ennek a ténynek valóságát maga a nép semmiféle illetéktelen előny érdekében nem engedi elcsavarni, kiaknázni."

"A magyarság feladata, hogy tisztelje s óvja hazugságoktól, felejtéstől és homályba veszéstől forradalmunk lobogóját, mely egyben az emberiség szabadabb jövőjének is zászlaja." (Bibó István, 1957-ben, bebörtönzése előtt.)

Csak egy párat említettem, azokból a véleményekből melyek megfogalmazódtak az 56-os forradalom kapcsán. S újból ott van bennem a kérdés: Jézus az ifjúság, a forradalmi tömeg közé állt volna-e, felszólalt volna-e, mit mondott volna?

"Az Úr lelke van énrajtam, mert felkent engem, hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek, szabadulást hirdessek a foglyoknak, szabadon bocsássam a megkinzottakat és hirdessem az úrnak kedves esztendejét."

Jézusnak e felolvasott programbeszédét lehetne nyíltan forradalmi beszédnek is mondani. Csakhogy ő az ő korában egészen másként képzelte el a megújúlást, a szabadság, az egyenlőség megvalósitását. Ezt utolsó mondata szemlélteti: hirdessem az Úr kedves esztendejét.

Miben is áll az úr kedves esztendeje? Két bibliai részt olvastam fel istentiszteletünk kezdetén: az egyik arról szól, hogy minden hetedik esztendőben el kell engedni az adósságot. A szolga csak hat éven keresztül szolgáljon, utána legyen szabad. Ne legyen köztetek senki szegény. Vagy az ötvenedik év legyen örömünnep, mindenki kapja vissza birtokát, ha valaki eladta birtokát válthassa vissza. A birtok visszaszálljon eredeti tulajdonosára. Ha atyádfia nyomorba jutott és eladja magát neked napszámosként dolgoztasd az örömünnep végéig. Akkor térjen vissza nemzetségéhez, és kapja vissza atyáinak birtokát.

Miről van szó? Arról, hogy ötven évenként minden adóságot el kell engedni, minden elvesztett birtokot vissza kell adni, minden rabszolgát szabadon kell engedni. Ma igy mondhatnánk ezt: általános amnesztiát kell hirdetni, de nemcsak politikai értelemben, hanem gazdasági téren is. Amit tehát Jézus el akart érni az Úr kedves esztendejével, vagy ahogyan a leggyakrabban kifejezték Isten országa, nem csupán lelki dolog volt, hanem egy testvériesen élő és a javakon testvériesen megosztozó társadalmi-politikai rendszer, szemben a megszokott gyakorlattal, miszerint az erősek egyre jobban elnyomják a gyöngéket, a hatalmaskodók nem törődnek csak a maguk jólétével és sikereivel, és mindezt egyre kegyetlenebb törvényekkel és erőszakkal tartják fenn. Ami megfigyelhető volt Jézus korában és az 56-os események idejében és utána. Természetesen nem lehet tökéletes párhuzamot vonni a két korszak között, hiszen időben és korban, felfogásban és szemléletben is távol esnek egymástól, az egyik a római birodalom idejében, a másik a szovjet birodalom idejében történt.

Jézus talán 1956-ban azt mondta volna: ha már igy alakult, ha egyesek ügyessége, tehetsége, szerencséje vagy éppen gonoszsága miatt égbekiáltó gazdasági-társadalmi különbségek alakultak ki, ötven évenként, azaz időről időre helyre kell állitani az Isten akarata szerinti rendet, a gazdasági, társadalmi, politikai egyenlőséget. S mindezt nem erőszakos úton, nem fegyverrel, hanem békés uton követelte volna volna, hogy adják vissza a magyaroknak ami a magyaroké, a fiataloknak ami a fiataloké, a népnek ami a népé, az országnak ami az országé.

Láthatjuk milyen forradalmi program ez a bankokra, tőzsdére, a parlamentre vagy a biróságokra nézve, és nem kell magyarázni, miért is gyilkolták meg a szegény és szelid Jézust. Keresztre feszitése önmagában is bizonyiték politikai munkásságára nézve, hiszen amit csinált az politikailag veszélyes volt. Megbolygatott egy társadalmi rendet, annak törvényeit, hatalmi kényszerét. 56-ban is ugyanez lett volna a sorsa.

S így nem kell magyarázni, hogy miért haltak meg oly sokan 1956-ban a szabadságért, a függetlenségért, egy istenes országért.

Jézus tanitásának súlyos téttel biró, életre-halálra menő gazdasági, társadalmi és politikai üzenete van. Ebben az értelemben Jézus politizált, 56-ban is ott lett volna az utcán és felszólalt volna, csakhogy ő a szeretet politikáját tanította és gyakorolta.

Ma is ennek az Ő általa hirdetett országnak a megvalósítására és munkálására hív. Ámen!