Éltető Lajos: Idill
Vannak gyerekkori tapasztalatok, melyek egy életen át fel-felididéződnek az ember lelkében és meghatározó jelleggel bírnak személyisége fejlődésében. Számomra ilyen volt az alábbi beszámolóban leírt vasárnap története, pontosan hatvanöt esztendeje. Ma már kevesen emlékeznek rá: az akkori felnőttek azóta eltávoztak közülünk, a gyerekek zömét pedig megkímélte a boldog feledés.
(kb 1254 szó) Tovább... 'Éltető Lajos: Idill' 
Hozzászólás
Gosztonyi Péter: Horthy Klessheimban
Gosztonyi Péter: A MAGYAR HONVÉDSÉG A MÁSODIK VILÁGHÁBORUBAN
110-111 oldal
Szakmailag lektorálta: Szabó Péter és Szakály Sándor
Európa Könyvkiadó, Budapest, 1992 –
Két hétre rá, 1943 április 16-17-én Horthy, Hitler meghívására, a Salzburg melletti klessheimi kastélyban találkozott a német kancellárral és külügyminiszterével, Joachim Ribbentroppal. Hitler a kormányzót már ingerült hangulatban fogadta. Előzően Mussolini és Antonescu jártak nála: mindkettőjüket meg kellett győznie, hogy a szovjetek ellen okvetlenül folytatni kell a harcot. Békekötésről a Führer hallani sem akart. A Horthyval történt kétnapos tárgyalás eléggé feszült légkörben folyt le. A fennmaradt tárgyalási jegyzőkönyvek szerint főleg Ribbentropp volt az, aki Horthyval szemben aggressziven viselkedett. Kállayt vádolta, hogy kétkulacsos politikát folytat, hogy titkos küldöttei Ankarában tárgyalnak az angolszászokkal, és bár szóban szakadatlanul a zsidók ellen hadakozik, valójában védi őket, sőt több mint hetvenezer zsidó menekültet dédelget Magyarországon. Ezen kívül bizonyos helyeken azt hangoztatja, hogy a jövőben egyetlen magyar katonát és egyetlen fegyvert sem bocsát a német birodalom rendelkezésére. Hitler egyebek között kifogásolta a minimális magyar háborús erőfeszítéseket. Mint mondotta, a 2. magyar hadsereg doni veresége is azt bizonyítja, hogy a magyarok nem akarnak harcolni.
(kb 483 szó) Tovább... 'Gosztonyi Péter: Horthy Klessheimban' Hozzászólás
Faludy György: 1956, te csillag
Faludy György
A terrible beauty is born.
(Yeats)
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában;-csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek;
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; -hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér), röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; -ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; -ezerhétszázhárom,nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; -és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;-és szombat:hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; -mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; -a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason -ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem - kijöttél velemaz irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem - életemnek
te adtál értelmet, vad álmokatéjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen;-ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
Megjegyzés: Köszönet Papp Lászlónak, aki a verset az MBK levelező körének beküldte, ezzel a megjegyzéssel: „Nem lehet ezt szebben elmondani!”
(kb 409 szó) Tovább... 'Faludy György: 1956, te csillag' Hozzászólás
Papp László: 56 üzenete
Papp László emlékezője a New York-i fiatalok emlékhangversenye alkalmából, 2009. október 23-án.
(kb 307 szó) Tovább... 'Papp László: 56 üzenete' Hozzászólás
Jeszenszky Géza: Az Egyesült Államok külpolitikai gondolkodásának magyarságképe 1989-től
(Magyarságkép a 20. században. Limes tudományos szemle, 2008.2. 147-154.)
Előzmények
A földrajzi távolság és a két ország eltérő nagysága, politikai súlya következtében az Egyesült Államokban jórészt nem is beszélhetünk Magyarország-képről. A XIX. században viszont Amerika kisebb, Magyarország pedig jóval nagyobb volt, akkor a művelt rétegek kölcsönösen tudtak a másik országról. Az 1848/49-es magyar forradalom és főként a szabadságharc, majd Kossuth fél éves amerikai körútja óriási figyelmet és rokonszenvet keltett az Újvilágban. Ez csak lassan enyészett el, de a századfordulóra már nem a bátor, de tragikus sorsú magyarok képe volt a jellemző, hanem a szegény, angolul nem (sok esetben magyarul sem) tudó bevándorló, a „hunkie” jelképezte a magyarságot. Az I. világháború alatt, kivált Amerika hadbalépése után, a barbár és kegyetlen „hunok,” azaz a németek szövetségese még annak az elitnek a szemében is ellenszenvessé vált, amely a háború előtt a régi, kedvező képet őrizte a magyarokról. Theodore Roosevelt alaposabb, majd Wilson elnök felületes ismereteken alapuló rokonszenvét a háború elsöpörte. Ezzel együtt a béketárgyalásokon az amerikai szakértők a trianoninál jóval kedvezőbb, igazságosabb határokat javasoltak Magyarország számára.[1]
(kb 3324 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: Az Egyesült Államok külpolitikai gondolkodásának magyarságképe 1989-től' Hozzászólás
Jeszenszky Géza: A rendszerváltozás nemzetközi háttere
2004. febr. 18-i előadás - Történelmi Társulat, MTA
A „népi demokráciák” és a „hidegháború”
1941-ben születtem, és ugyan Budapest ostroma alatt súlyosan megbetegedtem, majd életem két harmadát egy kommunista diktatúrában éltem le, s ebből kifolyólag értek hátrányok, mégis szerencsésnek tartom magamat és egész nemzedékemet. Szüleink megszenvedték két elveszített világháborúnak és a történelmi haza megsemmisülésének minden következményét, sújtotta őket a gazdasági világválság, a nácizmus és/vagy a kommunizmus pedig irgalmatlanul meggyötörte őket - ha életben maradtak. Mi viszont a nyilas terrort és 1944/45 többi megpróbáltatásait még nem érzékeltük, a sztálinista diktatúrát ugyan már megtapasztaltuk, de a gyermek számára a borzalmak is könnyebben elviselhetők. Viszont 15 évesek voltunk az 1956-os forradalom idején, s aligha van közöttünk olyan, akinek azok a napok nem vésődtek volna be kitörülhetetlenül, fájdalmasan gyönyörű emlékként az emlékezetébe. A megtorlás így vagy úgy megérintett valamennyiünket, például egész osztályom el volt tiltva az egyetemi továbbtanulástól, de mi, Toldysok, egy olyan tanárt kaptunk, mint Antall József, és neki minden tanítványa hihetetlenül sokat köszönhet. A hatvanas évektől pedig -- ha visszaesésekkel is -- egyre jobban éltünk, egyre könnyebben utaztunk, egyre kevésbé féltünk, míg végre megértük az általunk azért mindig utált „rendszer” összeomlását. Néhányunknak megadatott, hogy ezt tevékenyen előmozdíthassuk. Az utolsó 15 év persze senki számára nem hozott felhőtlen boldogságot, de végre minden, vagy majdnem minden rajtunk, cselekedeteinken, döntéseinken múlik, nem pedig a hódító birodalmakon, Sztambul, Bécs, Berlin, vagy Moszkva akaratán.
(kb 4694 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: A rendszerváltozás nemzetközi háttere' Hozzászólás
Jeszenszky Géza: 1989, legremekebb óránk
Churchill brit miniszterelnök Anglia történelme legremekebb órájának nevezte, amikor 1940 nyarán a megnyert légicsatával megakadályozta Hitler tervezett partraszállását. 1848/49 és 1956 mellett Magyarországnak 1989 is legremekebb órái, legnagyobb teljesítményei közé tartozik.
(kb 809 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: 1989, legremekebb óránk ' Hozzászólás
Jeszenszky Géza: TRIANON, AZ EURÓPAI TRAGÉDIA
Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja. (Arany János: Civilizáció – 1877 körül)
Az 1878-as berlini kongresszus után, negyven évvel az I. világháborút lezáró békék aláírása előtt Arany János szinte megjósolta, ami az 1919-es párizsi békekonferencián történt. Ennek következtében ma kevés dolog van, amiben minden magyar, bárhol is él, bármilyen politikai eszméket is vall, úgy egyetért, mint a trianoni békeszerződés megítélésében: azt legsúlyosabb nemzeti tragédiánknak tartja. Külföldön azonban kevesen értik meg és érzik át, miért be nem hegedő seb a magyarság számára az 1920-as amputálás, miért érezzük ma is az elvesztett végtagokat. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ami a magyaroknak egy tragikus vereség, az igazságtalan, rossz és súlyos következményekkel járó béke legklasszikusabb esete, az szomszédjaink többsége szemében győzelem, sőt történelmi igazságtétel. Ezért fontos kötelességünk, hogy megértessük az egész világgal, elsősorban pedig szomszédjainkkal, hogy a II. világháború, térségünk náci, majd kommunista uralom alá kerülése nagymértékben írható az 1919/20-as békerendezés számlájára, a trianoni béke pedig – Eris almájának bizonyulva - korábban nem tapasztalt mélységű viszályok magját hintette el Közép-Európában. Ahogy Churchill oly találóan írta: „az egykori Habsburg-birodalmat alkotó népek és tartományok számára a függetlenség olyan kínszenvedéseket hozott, amelyeket a régi költők és teológusok csak az elkárhozottak számára tudtak elképzelni.”[1]
(kb 4078 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: TRIANON, AZ EURÓPAI TRAGÉDIA' Hozzászólás
Sztáray Zoltán: Számonkérés
Régi levelezésemet kapargatva kezem ügyébe kerültek azok a levélváltások, amelyeket annak idején - mert úgy tűnt, elérkezett az ideje - Göncz Árpáddal és Antall Józseffel követtem el az egykori recski kényszermunkások érdekében. Mindkettőt ismertem, mi több, Göncz még barátom is volt. Ám ő később mégis mellénk állt, ő avatta fel a későbbi Recski emlékoszlopot, emlékparkot.
Ebben az időben a zsidók kárpótlása már napirendben volt és említések történtek a Szovjetunióból hazaengedett katonákról is. (Kivétel a Tisza gátnál dolgoztatott törzstisztek esete, akiket az oroszok hazaengedtek, a magyarok a határon lefogtak.)
Ám semmiféle említés nem történt többek között arról, hogy valaha is létezett Recsk, jóllehet, már a rendszerváltás előtt elindítottam a Recski Szövetséget. Áttörés akkor történt, amikor nem különösebben barátságos levelet írtam a már miniszterelnök Antall Józsefnek, hogyha nem ismerik el Recsk egykori létezését, nemzetközi fórumokhoz fordulok és nyilvánosságra hozom a magyar kormány viselkedését, hallgatását. Ez az akcióm bevált, Antall József utasítást adott beosztottjainak, hogy a volt recski kényszermunkásoknak adjanak igazolást. Ezt az utasítást több, mint fél esztendeig beosztottjai szabotálták és csak még erőteljesebb fellépésemre sikerült ... a három és félesztendei sikertelen kisérletezés után megkapnunk személy szerint az igazolást. Ennek szabotálására volt még egy kísérlet, amikor az egyik - az igazolásokkal megbízott - kormányképviselő úgy akarta elintézni az ügyet, hogy a volt recskieknek adott volna valamilyen igazolást, ám nem említve, hogy kényszermunkások voltak Recsken. Ezt az igazolást visszaküldtem azzal, hogy nem ezt kértük.
Nos, időközben arra a következtetésre jutottam, hogy a részleges rendszerváltás idején a magyar kormány elismerte a zsidókkal történt szörnyűségeket, elismerte a hadifogságot, ám Recsk és a többi büntetőtábor létezését nem. Letagadhatatlan ok, az utóbbiakat nem a németek, nem az oroszok, hanem a magyarok követték el. És ezt elismerni?
Nem tudok arról, hogy a mindenkori magyar kormányok számon kérték volna azokat, akik bizonyíthatóan társadalomellenes akciókat követtek el évtizedek során. Némi kivétel az egykori kommunista vezetők, potentátok rövid ideig tartó bebörtönzése volt.
Említenem kell a magyar társadalom viselkedését is. Szabadulásunk után holmi páriáknak néztek bennünket. Örüljünk, hogy nem kell követ törnünk Recsken és jómagam a Dinamó gyárban éjszakai munkában esztergályozhatom az öntvényeket. Volt egyetemi társaim nem ismertek meg. Veres Péter, akit annak idején nekem sikerült az egyik katonai kórházba felvétetnem, hogy rendbe hozzák a fogát, kétszer is megszökött előlem a miniszteri hivatalában, hogy ne kelljen velem találkoznia.
Felejteni? Éjszaka a világ végén is a recski őreink rúgásaira ébredek.
(kb 389 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: Számonkérés'
Papp László: Egy elmulasztott alkalom az amerikai magyarokról
„Felmérést kellene készíteni az amerikai magyarok értékeiről, hogy azokat megőrízhessük “ - javasoltam több, mint tíz évvel ezelőtt az akkor még külön működő kulturális tárca államtitkárának. Megértették, elfogadták. (Tudomásom szerint anyagi keretet is biztosítottak a megvalósítás számára, amit aztán másra használtak fel.) Hiszen magyar templomokat zárnak be, vagy kerülnek idegen kézbe, magyar házak szünnek meg, magyar emberek halnak meg örökös nélkül, akik maradék vagyona az államra száll és százszámra kerülnek magyar könyvtárak, archív értékű dokumentumok kidobásra. Számításba kell venni azt is, hogy a nyugati magyarság nem csak elveszett és segítségre szoruló része a nemzetnek, hanem segítség forrása, a nemzet érdekeinek külképviselete is.
(kb 1421 szó) Tovább... 'Papp László: Egy elmulasztott alkalom az amerikai magyarokról' Hozzászólás
Éltető Lajos: Elnémult harangok
Ahogy a zászlókkal kiléptünk a templomból az utcára, felbődült a sziréna. Egy pillanat, s már körül is vette az autót a tömeg: dülledt szemű, bámuló fekete gyerekhad állt sorfalat az öreg Pataki Pistának, míg a mentők lecipelték a hordágyat a lépcsőn s begördítették a kocsi farába. Aztán rácsapták az ajtót.
(kb 488 szó) Tovább... 'Éltető Lajos: Elnémult harangok' Hozzászólás
Nt. Dr. Kálmán Szabolcs: A tömlő már újul, na és a bor?
Rátekintés a Magyarországi Református Egyház utóbbi 20 évére
az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulóján.
(kb 11795 szó) Tovább... 'Nt. Dr. Kálmán Szabolcs: A tömlő már újul, na és a bor?' Hozzászólás
Sztáray Zoltán: A Magyar Forradalmi Tanács II
Hogy mit kellett cselekednünk Strasbourgban, azt az események hozták magukkal. De mit csináljunk Párizsban a visszaérkezésünk után? Néztünk egymásra Raksányi Árpáddal, Nagy Balázzsal, hogyan tovább. Megalapítottuk a Magyar Forradalmi Tanácsot, amelynek voltak vezetői, voltak tagjai, de se pénze, sem helyisége. Tervei, igen.
(kb 3730 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: A Magyar Forradalmi Tanács II'
Sztáray Zoltán: A Magyar Forradalmi Tanács
19 éves koromban indultam el Párizsba, de csak a pesti francia követségig jutottam el, ahol tájékoztattak, csak akkor kaphatok látogató vizumot, ha hozok az illetékes katonai hatóságtól engedélyt. El is zarándokoltam a kiegészítő parancsnoksághoz, ahol közölték velem, ha leszolgálom a kétéves önkéntesi időmet, akkor jöjjek újra.
(kb 3348 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: A Magyar Forradalmi Tanács'
Papp László: Az amerikai ötvenhat tanulsága
Július negyedikén, amikor vége van az ünnepnek, örömmel néztük a tüzijátékokat, részt vettünk a baráti összejöveteleken, itt az ideje, hogy elgondolkozzunk: mit jelent a mi számunkra, amerikai magyarok számára is ez a nap.
(kb 452 szó) Tovább... 'Papp László: Az amerikai ötvenhat tanulsága' Hozzászólás
Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor
A szó tiéd, a fegyver az enyém.
Te csak prédikálj, Jónás, én cselekszem.
Ninive nem él örökké.
Babits: Jónás könyve
Prológus
A Belügyminisztérium Államvédelmi Osztályának nyomozói 1948 szeptemberében tartóztatták le a barátomat. A már akkor is szokásos módon: az éjszaka csendjét nem zavarták meg holmi csengetéssel, egyszerıen betörték a lakása ajtaját, kirángatták az ágyából és félig öltözötten elhurcolták. Két nyomozó a lakásban maradt. A barátom feleségét, két kicsinyével együtt az előszobába zavarták, majd felforgatva mindent, összeszedték a található leveleket, feljegyzéseket, a nekik gyanúsnak tınő papírokat, ezeket egy zsákba gyömöszölve, egyikük elvitte. A másik nyomozó a lakásban maradt. A halálra ijedt, hálóingben fagyoskodó asszonnyal közölte, a lakást nem hagyhatja el, látogatót nem fogadhat s nem használhatja a telefont sem; ha csengene, ne vegye fel a kagylót. Azután leült az előszobában, elővette tízóraiját s jóízıen falatozott.
Megjegyzés: Sztáray Zoltán: „A recski kényszermunkatábor.” Új Látóhatár, 1981. 3–4. sz., 361–387. old.
(kb 9850 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: A recski kényszermunkatábor' Hozzászólás
Emlékezzünk a South Bend-iekre
Emlékezzünk a South Bend-iekre, egykori földijeinkre! 125 évvel ezelőtt jelentek meg az első magyar kivándorlók az Indiana állambeli South Bend-ben!
(kb 2774 szó) Tovább... 'Emlékezzünk a South Bend-iekre' Hozzászólás
Jeszenszky Géza: 75 éve született Antall József
Kedves Barátaim! Miközben ezekben a napokban az MTV2-ben a néha miniszterelnök saját szavaival hallhattuk reflexióit életpályájáról, megjelent, illetve meg fog jelenni pár őt értékelő, mérlegre tevő írás, és előttünk van még a Piarista Diákszövetség megemlékező konferenciája, néhány sértett egykori párttársa valóságos kampányt folytat érdemei kétségbevonása, emléke besározása érdekében.
J.G.
(kb 1526 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: 75 éve született Antall József' Hozzászólás
Milványi Cseszneky Miklós: "Szabadságom lett a börtönöm"
„Mennem kell, ha boldogságot nem ád hazám.” (Kerecsendi Kiss Márton: Hetedhétország) A világot kaptam új hazámul, Szabadságom lett a börtönöm, Csak a fájdalom szegődött mellém, S egyre súgja, hogy magyar vagyok. (Kerecsendi Kiss Márton: Szabadságom ékes börtönében) Az ITT-OTT 33. évfolyama második számában jelent meg Cseh Tibor magas színvonalú ismertetője dr. Némethy Kesserű Judit 1999-ben a Szegedi Tudományegyetemen megvédett Az argentínai magyar emigráció (1948-1968) intézmények, sajtó, irodalmi élet című doktori értekezéséről. A disszertáció 2003-ban könyv formájában is megjelent, s ezáltal nem csak a szűk tudományos elit, hanem a világban szétszóródott magyarság sorsa iránt érdeklődő hazai és külhoni nagyközönség számára is hozzáférhetővé vált.
(kb 1055 szó) Tovább... 'Milványi Cseszneky Miklós: "Szabadságom lett a börtönöm"' Hozzászólás
Sztáray Zoltán: A bukaresti titkos szerződés
Hogyan adták el Erdélyt az antanthatalmak? Az eredeti francia szöveget fordította s a kerettanulmányt írta: Sztáray Zoltán.
(kb 5127 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: A bukaresti titkos szerződés'
Papp László: Amerikai külpolitika 56-ban és ma
Washington Post az 56-os amerikai politikát hasonlítja a maihoz
Népszabadság • Népszabadság Online • 2006. október 31.
(kb 371 szó) Tovább... 'Papp László: Amerikai külpolitika 56-ban és ma' Hozzászólás
Papp László: A nagy menekülés
Amikor városomban, New Canaanban, amelyet immár 47 éve otthonomnak tudok, barátaimmal arról beszélgettünk, hogy miként lehetne a legméltóbban megemlékezni azokról, akik hozzám hasonlóan mint menekültek érkeztek ide, úgy döntöttünk, hogy November 4-én meghívjuk Marton Katit új könyve bemutatójára. Az ő most megjelent könyve: “The great Escape, nine jews who fled Hitler and changed the world” azokról a magyarokról szól, akik ugyanúgy elhagyni kényszerültek a magyar hazát, mint mi 1956-ban. Velük is, mint a mi korosztályunk 220 ezerével, szegényebb lett a szülőföld, és gazdagabb lett a nagyvilág.
(kb 840 szó) Tovább... 'Papp László: A nagy menekülés' Hozzászólás
A recski kényszermunkatábor
Sztáray Zoltán visszaemlékezése a kommunisták szerint nemlétező lágerben töltött éveire.
(kb 8706 szó) Tovább... 'A recski kényszermunkatábor' Hozzászólás
Hová lesz a kacaj,
Hová lesz a sohaj,
Ha hangja elenyész?
S hová lesz az ész,
Midőn már nem gondolkodik?
S a gyűlölet,
Ha a szívből kiköltözik?
Jelenleg névtelen látogató vagy. A regisztráció ingyenes, és számos előnnyel jár: pl. grafikus témaváltás, egyéni beállítások.
A Magyar Baráti Közösség (MBK) Oregon államban bejegyzett, felekezet nélküli magyar vallásos társaság, melynek céljait a hatóságok által jóváhagyott alapszabálya így határozza meg:
To promote non-denominational religious life in the Hungarian tradition, charitable work by and among people of Hungarian extraction, and cultural-educational endeavors that further Hungarian values.