Papp László: Mit tanulhatunk Ruandától?

Közölte  elajos  Időpont:  2009. június 05., péntek : 103 olvasás

Ruandától tanulni ? Mi ez: elmebaj, vagy tényleg odajutott volna Magyarország, hogy már ez a kis afrikai ország is példaképként szolgálhat ?

(kb 390 szó) Tovább... 'Papp László: Mit tanulhatunk Ruandától?'      Hozzászólás

Kovalszki Péter: Harmincéves az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem

Közölte  hunpeter  Időpont:  2009. április 20., hétfő : 269 olvasás

­­Egy hét múlva kezdődik az EPMSZ 40. jubileumi hete. Ez alkalommal kivánom felküldeni a tizévvel ezelőtti, harmincéves találkozóról készült jelentésemet, melyen negyedmagunk-Bőjtös László és Györgyi illetve Repolski Mária és jómagam- résztvettünk.

Ezen irás kisebb szerkesztéssel az Európa Keresztútjain (Basel-Budapest,2003) c. EPMSZ kiadványban került publikálásra.

E kötet recenziója az MBK archiv-honalpján az alábbi cimen olvasható

http://www.itt-ott.org/archives.php?arc=10&pg=240

A találkozón részt számitok venni- az MBK üdvözletét is tolmácsolandó, s remélem majd beszámolhatok erről is.

Kovalszki Péter

(kb 2480 szó) Tovább... 'Kovalszki Péter: Harmincéves az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem'      Hozzászólás

Milványi Cseszneky Miklós: Párbeszéd

Közölte  observer  Időpont:  2009. április 10., péntek : 429 olvasás

­A magyar lelkületű unitarizmus Éltető Lajos szerint három alapelven nyugszik: szabadság, türelem és józan ész. Az unitárius szentháromság azonban nem létezhet a kovász szerepét betöltő párbeszéd nélkül. A szabadság mások meghallgatására irányuló készség nélkül a hordószónokok szabadsága: mindenki elmondhatja a véleményét, s ki-ki csatlakozhat a számára szimpatikus táborhoz, de az eltérő véleményű csoportok tagjai nem érintkeznek egymással, nem alakul ki közöttük a gondolatok cseréje, nincs érvelés, az argumentumok szerepét dogmává merevedett hitigazságok helyettesítik. A dialógust nem ismerő illetve elutasító közösségek valójában nem szabadok, lehetőségeik egy jelentős részéről önként lemondtak, s mémjeik rabszolgáivá váltak.
A párbeszéd nélküli türelem érdektelenség. Aki nem kész arra, hogy meghallgassa a másik véleményét, úgy, hogy közben felvállalja saját meggyőződését, az nem tiszteli embertársát, nem türelmes, legfeljebb indifferens. A józan ész egyik lehetséges angol megfelelője, common sense, rendkívül kifejező: közös észlelést, egy közösségen belül kialakult s általánosan elfogadott értelmezést jelent. Common sense azonban csak csak úgy jöhet létre, ha a társadalom tagjai között létezik a nyílt párbeszéd, ahol nem csupán az egyének vagy egyes elkülönült szegmensek szajkózzák csalhatatlannak hitt meggyőződésüket, hanem jelen van az odafigyelés, a meghallgatás készsége is.
­

(kb 588 szó) Tovább... 'Milványi Cseszneky Miklós: Párbeszéd'      1 hozzászólás

Jeszenszky Géza: A rendszerváltozás nemzetközi háttere

Közölte  jmegyeri  Időpont:  2009. április 08., szerda : 300 olvasás

2004. febr. 18-i előadás - Történelmi Társulat, MTA

A „népi demokráciák” és a „hidegháború”

1941-ben születtem, és ugyan Budapest ostroma alatt súlyosan megbetegedtem, majd életem két harmadát egy kommunista diktatúrában ­éltem le, s ebből kifolyólag értek hátrányok, mégis szerencsésnek tartom magamat és egész nemzedékemet. Szüleink megszenvedték két elveszített világháborúnak és a történelmi haza megsemmisülésének minden következményét, sújtotta őket a gazdasági világválság, a nácizmus és/vagy a kommunizmus pedig irgalmatlanul meggyötörte őket - ha életben maradtak. Mi viszont a nyilas terrort és 1944/45 többi megpróbáltatásait még nem érzékeltük, a sztálinista diktatúrát ugyan már megtapasztaltuk, de a gyermek számára a borzalmak is könnyebben elviselhetők. Viszont 15 évesek voltunk az 1956-os forradalom idején, s aligha van közöttünk olyan, akinek azok a napok nem vésődtek volna be kitörülhetetlenül, fájdalmasan gyönyörű emlékként az emlékezetébe. A megtorlás így vagy úgy megérintett valamennyiünket, például egész osztályom el volt tiltva az egyetemi továbbtanulástól, de mi, Toldysok, egy olyan tanárt kaptunk, mint Antall József, és neki minden tanítványa hihetetlenül sokat köszönhet. A hatvanas évektől pedig -- ha visszaesésekkel is -- egyre jobban éltünk, egyre könnyebben utaztunk, egyre kevésbé féltünk, míg végre megértük az általunk azért mindig utált „rendszer” összeomlását. Néhányunknak megadatott, hogy ezt tevékenyen előmozdíthassuk. Az utolsó 15 év persze senki számára nem hozott felhőtlen boldogságot, de végre minden, vagy majdnem minden rajtunk, cselekedeteinken, döntéseinken múlik, nem pedig a hódító birodalmakon, Sztambul, Bécs, Berlin, vagy Moszkva akaratán.

(kb 4694 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: A rendszerváltozás nemzetközi háttere'      Hozzászólás

Jeszenszky Géza: TRIANON, AZ EURÓPAI TRAGÉDIA

Közölte  jmegyeri  Időpont:  2009. április 08., szerda : 316 olvasás

­­

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja. ­

(Arany János: Civilizáció – 1877 körül)

Az 1878-as berlini kongresszus után, negyven évvel az I. világháborút lezáró békék aláírása előtt Arany János szinte megjósolta, ami az 1919-es párizsi békekonferencián történt. Ennek következtében ma kevés dolog van, amiben minden magyar, bárhol is él, bármilyen politikai eszméket is vall, úgy egyetért, mint a trianoni békeszerződés megítélésében: azt legsúlyosabb nemzeti tragédiánknak tartja. Külföldön azonban kevesen értik meg és érzik át, miért be nem hegedő seb a magyarság számára az 1920-as amputálás, miért érezzük ma is az elvesztett végtagokat. Ugyanakkor látnunk kell, hogy ami a magyaroknak egy tragikus vereség, az igazságtalan, rossz és súlyos következményekkel járó béke legklasszikusabb esete, az szomszédjaink többsége szemében győzelem, sőt történelmi igazságtétel. Ezért fontos kötelességünk, hogy megértessük az egész világgal, elsősorban pedig szomszédjainkkal, hogy a II. világháború, térségünk náci, majd kommunista uralom alá kerülése nagymértékben írható az 1919/20-as békerendezés számlájára, a trianoni béke pedig – Eris almájának bizonyulva - korábban nem tapasztalt mélységű viszályok magját hintette el Közép-Európában. Ahogy Churchill oly találóan írta: „az egykori Habsburg-birodalmat alkotó népek és tartományok számára a függetlenség olyan kínszenvedéseket hozott, amelyeket a régi költők és teológusok csak az elkárhozottak számára tudtak elképzelni.”^­[1]

(kb 4078 szó) Tovább... 'Jeszenszky Géza: TRIANON, AZ EURÓPAI TRAGÉDIA'      Hozzászólás

Szabó Lőrinc: Nyitnikék

Közölte  FülöpL  Időpont:  2009. március 21., szombat : 662 olvasás

"...elmondta a holnap üzenetét"

(kb 290 szó) Tovább... 'Szabó Lőrinc: Nyitnikék'      Hozzászólás

Fülöp László : Téli szél

Közölte  FülöpL  Időpont:  2009. március 02., hétfő : 549 olvasás

...visszasziszegek a szélnek...

Hóbuckák közt surrog a szél
megsuhant fát, bokrot, házat,
megrázza a havas ágat,
hóbatúr majd csendben alél.
Hirtelenül talpra szökken
megsereg a kis gödrökben,
havas földről felugorva
ablakomat fújja, nyomja.
Ablaküvegem már reccsen,
lábam támaszt, tartom innen,
makacs farkasszemet nézek,
visszasziszegek a szélnek.­
De ő csak szemembe nevet,
élvezi kétséges arcom,
mely kiad áruló jelet,
sok benső félelmemet,
sok bizonytalan harcom.

Utána meg tovasuhan,
hogy valahol más faluban,
más valakit, amint engem,
alaposan megijesszen.

Megjegyzés: (LGF/Madison, 1987.Dec.30)

(kb 81 szó) Tovább... 'Fülöp László : Téli szél'      Hozzászólás

Sztáray Zoltán: Számonkérés

Közölte  elajos  Időpont:  2009. február 23., hétfő : 454 olvasás

Régi levelezésemet  kapargatva kezem ügyébe kerültek  azok a levélváltások,  amelyeket  annak idején -  mert úgy tűnt, elérkezett az ideje -  Göncz Árpáddal és Antall Józseffel követtem el az egykori recski kényszermunkások érdekében.  Mindkettőt ismertem, mi több, Göncz még barátom is volt.  Ám ő később  mégis mellénk állt, ő  avatta fel a későbbi Recski  emlékoszlopot,  emlékparkot.              

Ebben az időben a zsidók kárpótlása már napirendben volt és említések történtek a Szovjetunióból hazaengedett  katonákról is. (Kivétel a Tisza gátnál dolgoztatott törzstisztek esete, akiket az oroszok hazaengedtek, a magyarok a határon lefogtak.)          

Ám semmiféle említés nem történt  többek között arról, hogy  valaha is létezett Recsk, jóllehet, már a rendszerváltás előtt elindítottam a Recski Szövetséget.  Áttörés akkor történt, amikor nem különösebben barátságos levelet írtam  a már miniszterelnök Antall Józsefnek, hogyha nem ismerik el Recsk egykori létezését, nemzetközi fórumokhoz fordulok és nyilvánosságra hozom a magyar kormány  viselkedését, hallgatását.  Ez az akcióm bevált,  Antall József utasítást adott beosztottjainak, hogy a volt recski kényszermunkásoknak adjanak igazolást.  Ezt az utasítást több, mint fél esztendeig beosztottjai  szabotálták és csak még erőteljesebb fellépésemre sikerült  ... a három és félesztendei sikertelen kisérletezés után megkapnunk személy szerint az igazolást.  Ennek szabotálására volt még egy kísérlet, amikor az egyik - az igazolásokkal megbízott -  kormányképviselő  úgy akarta elintézni az ügyet, hogy a volt recskieknek adott volna valamilyen igazolást, ám nem említve, hogy kényszermunkások voltak Recsken.  Ezt az igazolást visszaküldtem azzal, hogy nem ezt kértük.           

Nos,  időközben  arra a következtetésre jutottam, hogy a  részleges rendszerváltás idején a magyar kormány elismerte a zsidókkal történt szörnyűségeket,  elismerte a hadifogságot, ám  Recsk és a többi büntetőtábor létezését nem.  Letagadhatatlan ok, az utóbbiakat nem a németek, nem az oroszok, hanem a magyarok követték el.  És ezt elismerni?          

Nem tudok arról, hogy a mindenkori magyar kormányok számon kérték volna  azokat, akik bizonyíthatóan  társadalomellenes akciókat követtek el évtizedek során. Némi kivétel az egykori  kommunista vezetők, potentátok rövid ideig tartó bebörtönzése volt.          

Említenem kell a magyar társadalom  viselkedését is.  Szabadulásunk után holmi páriáknak néztek bennünket.  Örüljünk, hogy nem kell követ törnünk Recsken és  jómagam a Dinamó  gyárban éjszakai munkában esztergályozhatom az öntvényeket.  Volt egyetemi társaim nem ismertek meg.  Veres Péter, akit annak idején nekem sikerült az egyik katonai kórházba felvétetnem, hogy rendbe hozzák a fogát, kétszer is megszökött előlem a miniszteri hivatalában, hogy ne kelljen velem találkoznia.          

Felejteni?  Éjszaka a világ végén is a recski őreink rúgásaira ébredek.                    

(kb 389 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: Számonkérés'      

Sztáray Zoltán: Magyar ékezetek

Közölte  elajos  Időpont:  2009. február 17., kedd : 508 olvasás

 Annakidején a Magyar Általános Hitelbank budapesti központjában kezdtem meg  az irodai tevékenységemet. A  sikeres bankvizsga után, hogy elviselhetően  beszéltem-írtam németül és franciául,  a nemzetközi osztályon.  Emlékeim szerint  volt az asztalomon egy írógép, amellyel  mindkét idegen nyelven  hibátlanul lehetett  levelezni.  De nem magyarul.  Hiányzott   az í, ú és  az  ű.  Az  osztályról nem mehetett ki  hibás  magyar nyelvű levél, ami azt jelentette, hogy kézzel kellett  a hiányzó ékezeteket felrakni.  Ha nem raktuk fel,  az igazgatónk visszaadta a levelet.
          
Különben nem emlékszem, hogy ez a néhány hiányos  betű különösebb problémát jelentett volna.    A  nagyar nyelvű levelek a hiányos ékezetek ellenére is  megérkeztek a címzettekhez.
           
Nekem sem jelentett ez a tény különösebb problémát mindaddig, amíg nem szaladtam neki a forradalom után a világnak és meg sem álltam Párizsig.  Itt ütközött ki belőlem a  csökönyös magyar és  igyekeztem szerezni egy olyan írógépet, amelyikkel hibátlan magyarsággal  lehetett írni. Találtam is egyet.  Ám hiányzott róla a hosszú í betű.  Jóllehet, megígérték, hogy a teljes magyar ábécével szállítják a nem is olcsó masinát. Panaszkodtam. Ki is jött az irodánkba egy szakember, aki nagyon határozottan állította, a teljes magyar betűkkel, ékezetekkel szállították le az írógépet.  És én olyan betűt kérek tőlük számon, ami nincs. Azután megmutattam neki egy nyomtatott magyar szöveget.  Leforrázva ment el, ám másnap hozta az í-betűs írógép kart.  Így azután hibátlan leveleket tudtam írni.
          
Ezt az írógépet Párizsban hagytam és  New Yorkban átalakítattam egy masinát, amivel  akármelyik betűre rakhattam ékezetet.  Ez az írógép betörés áldozata lett. Nórikának adtam kölcsön, akihez betörtek és egyéb holmijaival együtt ellopták. Még a télikabátját is.
           
Nagy örömömre szolgált, amikor megtudtam, az IBM-nek Budapesten is van egy lerakata és  az akkor újdonságnak számító gömbfejes írógépüket árulják. Több, mint ezer dollárba került, ám menten rendeltem egyet. Ahogy megérkezett, szomorúan tapasztaltam, nem lehet vele hibátlan magyar szöveget írni.  Ékezetek hiányoztak, a betűk helytelenül voltak felrakva.
           
Írtam az IBM budapesti képviselőjének. Levelemre érkezett is válasz.  A vezető hölgy nem különösebb barátságú levelében közölte velem, nincs nekik semmiféle panaszuk, az IBM-mel. Nyilván jól érezte  magát egy amerikai vállalatt képviselőjeként.
           
Gondoltam, a  magyar Külkereskedelmi Vállalat, talán segíthet. Írtam nekik is.  Jött is válasz.
Nemigen értették, mit akarok, nekik sincs semmi problémájuk az IBM masinákkal.
           
Megdühödtem. Meg is eresztettem egy ajánlott levelet magának a külkereskedelmi miniszternek, amelyben  feljelentettem a budapesti IBM  vezetőjét, hogy a nehezen megszerezhető külföldi valutát  nem megfelelő  amerikai  gyártmányú írógépek vásárlására  költik. Jött válasz, intézkednek.
           
Azuttán vagy két hét múlva megjelent  nálunk San Bernardinóban egy elegáns öltözetű úr és közölte, az IBM központjából jött és meg  szeretné velem tárgyalni a magyar billentyűzetű írógépük problémáját. Közölte azt is, Budapest megtagadta az írógépeik átvételét, mert a billentyűzete nem felel meg a magyar nyelv követelményeinek.
           
Hogy ne feledjem, ez az úr a világon semmit sem tudott a magyar nyelvről.
           
Ez nem akadályozta meg abban, hogy a nagy ebédlőasztalunkon nagy barátságban ne tervezzük meg az akkor már a Wheelwriter írógépük új klaviatúráját. Nagyon megköszönte a közreműködésemet.
A gyorsan összeütött ebédet is.
           
Talán egy hónap múltán, amikor már az IBM masinánkkal vídáman írtam  a világmegváltó  soraimat, a budapesti IBM vezetőnőjétől kaptam egy levelet, hogy sikerült elintézniük az írógéppel kacsolatos problémát.

­Mert ilyenek vagyunk.­

(kb 513 szó) Tovább... 'Sztáray Zoltán: Magyar ékezetek'      Hozzászólás

Gyermekorvos kerestetik

Közölte  elajos  Időpont:  2009. február 12., csütörtök : 454 olvasás

A Rózsakert Medical Center lázasan keres egy gyermekgyógyász munkatársat.  Akar teljes állasba, akár részmunkaidős orvost szeretnénk foglalkoztatni:  az ideális megoldás egy fiatal, rugalmas, amerikai rezidenciával és magyar működési engedéllyel rendelkező személy.  De szívesen beszélünk bárkivel.

Az RMC már 54 orvosról, 28 szakmáról számolhat be, és vadonatúj 600 nm-es rendelővel büszkélkedhet.  Tényleg klassz , és egyedülálló (főleg a szánalmas magyar egészségügy közepette).  Ügyfeleink fele külföldi (diplomaták, cégigazgatók, misszionáriusok,  nemzetközi iskolák tanári gárdája, stb.), s nem beszél magyarul. honlapunk www.medical-center.huelérhetőségem: jokay@medical-center.hu

és kjokay@enternet.hu. Jókay Kinga, MBK

(kb 82 szó) Tovább... 'Gyermekorvos kerestetik'      

Papp László: Kulturális évad

Közölte  elajos  Időpont:  2009. február 05., csütörtök : 482 olvasás

Olvasom az Amerikai Magyar Népszava/Szabadság január 30-i számában az “Üdvözöljük nyelvrokonainkat” című írást az Amerikában induló Magyar Kulturális Évaddal kapcsolatban, és úgy vagyok vele mint a mesében. Egyik szemem nevet, a másik sír.  
 
Örülök, hogy egy magyar zenekar jól szerepelt a Carnegie Hallban, de bosszant, hogy a rendezőség nem bízott az alig ismert zenekar vonzóerejében és ezért az évi előfizetéses bérleti rendezvénybe tette a műsort. Igy, ha bár a terem “megtelt” és nem lehetett jegyet kapni a pénztárnál, a hallgatóknak csak egy töredéke volt az, amely kifejezetten a magyar műsort kívánta hallgatni.
 
Örülök annak, hogy a zenekar jó kritikákat kapott, de felháborít, hogy a műsor megválasztása  és a karnagy bevezetője, igyekezett azt a téves elképzelést propagálni, hogy a magyar zene a cigányzenén alapszik. “Gypsies Play What They Inspired” írta a Wall Street Journal. Azt hittük volna, hogy Bartók, Kodály és mások rég eloszlatták ezt a tévhitet. Még jobban elszomorít az, hogy Fischer Iván a zenei programot arra használta fel,  hogy a magyarországi cigányok elleni diszkriminációról beszéljen.
 
A Kulturális Évad további programjaival kapcsolatban nagyon örülnék annak, amit az Intézet igazgatója, Orsós László Jakab nyilatkozott a Hír TV-ben, nevezetesen, hogy három éves amerikai ittléte alatt kiváló kapcsolatokat épített ki az amerikai magyarság szervezeteivel. Örülnék, ha hinném. Én nem három, hanem hovatovább ötvenhárom éve vagyok részese sok itteni magyar szervezetnek, de nem láttam Orsós “kapcsolatépítésének” semmi jelét. Arra hívatkozott, hogy az általa támogatott Forgács Pétert elküldte a New Brunswick-i Amerikai Magyar Alapítványhoz, amelynek aligazgatója vagyok,  és ő ott jelentős archívum anyagot kapott filmjéhez, hogy bemutathassák a korai magyar bevándorlók életét Amerikában. Felhasználták az Alapítvány archívumának gazdag anyagát, de nem vették észre, hogy a pótolhatatlan értékű dokumentumok ponyvával vannak letakarva, mert a tető beázik. A 3 és fél millió dolláros keretből, amit a programokra költenek, eddig egy fillér sem futotta arra, hogy az Alapítvány segítségét honorálják, vagy más amerikai magyar értékek megőrzését támogassák.
 
Ha már a Kulturális Évadra fordított pénzről beszélünk, hadd említsem meg, amit a Hír TV-ben elhangzott beszélgetés során Magyar Kálmán, aki az amerikai magyar rendezvényeket hosszú éveken át szervezte, mondott. Ő végigvette a mintegy nyolcvan tervezett rendezvényt és megbecsülte az azokon várható hallgatóság számát. Ezt elosztotta a 3 és fél millió dollárral. Úgy találta, hogy minden egyes résztvevő megnyerése több mint 40 ezer dollárba fog kerülni. Hihetetlen összeg,! Még ha Magyar Kálmán rosszul is becsülte meg az adatokat és csak a fele igaz annak, amit számolt, akkor is elképesztő.
Az előző New York-i Magyar Kulturális Intézet időszakában egy hallgatóra másfél dollár kiadás esett. Ez reálisabbnak tünik.
 
Persze örülnünk kell, ha a magyar kultúrát ismertetik Amerikában. (Igaz, Amerika nem csak Soho és a Potomac között terül el) De joggal kérdezhetjük, hogy mikor fognak ráébredni az illetékesek, hogy a magyar kultúra leghatásosabb “nagykövetei” nem Orsós és társai, hanem azok a magyar származású amerikaiak, akik családjuk, barátaik, üzletfeleik, kapcsolataik segítségével évtizek óta munkálkodnak azon, hogy volt hazájukról mennél kedvezőbb képet kapjon az amerikai nagyközönség.
 
Papp László, New Canaan, Connecticut
 

(kb 494 szó) Tovább... 'Papp László: Kulturális évad'      Hozzászólás