Elmélkedések [2]

Szomorú kis társadalom ez [ a magyar]. Szegény és beteg. Több: koldus és hisztériás.

A napokban olvastuk, hogy mikor Magyarországon az első klerikális lap, a Magyar Állam-má vedlett Idők tanuja megjelent volt, az egész magyar társadalom felháborodása zúgott a kis pápai áldásos papiros felé: ma már a sajtó fele reakciós szellemben dolgozza a magyar társadalmat. A haladás és pozitivizmus alapján álló protestantizmus is olyat esett a nagy reakcióban, hogy például a Dunán inneni és tiszántúli kálvinista írástudók valósággal tridenti türelmetlenséggel jelentik ki, hogy az unitáriusokat nem ismerik el protestánsoknak, s velük együtt lenni nem akarnak még a protestáns irodalmi társaságban sem, aminek különben éppen úgy nem volna egészséges társadalomban helye, mint a most tervezett zsidó gimnáziumnak, egyszóval semmi felekezeti intézménynek, mely a templomok falain kívül esik. Dehát felekezet, „erkölcs", nacionalizmus kell a magyar társadalomnak. Egyenlőség, igazságosság, becsületes munka, a szellemi kincsek gyönyöreiben való egyesülés, felvilágosultság s testvériség nem...

Majd kellene még!...

Megjegyzés: Ady Endre
Nagyváradi Napló 1902. január 12.